utazgatok.hu

Kiotót megnézni mindenképpen terveink között szerepelt, csak azt nem tudtuk pontosan, hogy mikor és hány napig. Előre szállást sem foglaltunk, gondoltunk majd keresünk valamit út közben. A vonaton ki is néztünk egy szimpatikus szállást, ami a pályaudvarról egy kb. 1/4 órás sétára volt. Megérkeztünk, kezünkbe fogtunk a térképet és elindultunk, csak azzal nem számoltunk, hogy a szállás pont azon a hétvégén takarítás miatt zárva lesz. Alapból ezzel nem lett volna semmi baj, ha nem vasárnap lett volna, nem lettünk volna egy kicsit másnaposak és nem lettünk volna hulla éhesek. De sajnos vasárnap volt, másnaposak voltunk és hulla éhesek és sajnos a körülmények bekevertek minket egy helyi, sarki büfébe, ahol kihozták egész utunk legrosszabb ételét. Ez volt az az ehetetlen gumiszerű polip izé, aminek már az illata sem volt kellemes. Kb. 2 falat után ott is hagytuk.

Az ehetetlen gumiszerű polipláb

A sarki büfével szemben viszont megláttunk egy hotelt, ahol egy olyan szállás élményt szereztünk, amit soha nem felejtek el, és ami nélkül japán utazásunk nem lehetett volna teljes. Ugyan azért az árért két szóba típus közül lehetett választani. Nyugati vagy japán stílusú. Kérdés sem volt, hogy melyiket választjuk.

A szobába lépve ez a látvány fogadott bennünket

A japán stílusú szoba belsője nem a minimál designtól vezérelve elég puritán volt. A szoba közepén volt egy alacsony asztal és két lábatlan szék. Ágyak sem voltak, azt magadnak kellett összeraknod a szekrényben található dolgok segítségével, amihez külön használati utasítást mellékeltek ami valahogy úgy hangzott, hogy:
1. Vedd elő a matracot és tedd a földre.
2. Vedd elő a lepedőt és takard a matracra.
3. Vedd elő a takarót és rakd a lepedőre.
4. Helyezd magadat a takaró és a lepedő közé.

A szobához járt még két kimonó is, amit rögtök magunkra öltöttünk és hülyébbnél hülyébb pózokban fotózkodtunk vele. A képek megosztásától eltekintek, lényeg, hogy mi nagyon élveztük.

Amit még nem értettem a szobával kapcsolatban, hogy a szobában tilos volt a dohányzás, viszont volt az asztalon hamutartó.

Hamutartó a nemdohányzó szobában

Illetve volt az asztalon egy figyelmeztetés, hogy “Kedves vendégünk, kérjük ne dobáljon szemetet ki az ablakon!”, amit nyilván nem maguktól találtak ki, hanem a vendégek előszeretettel csinálták.

Kiotói élményeink

Kyoto már elsőre sokkal nyugodtabbnak és barátságosabbnak tűnt, mint Tokyo. Kis utcáival, rengeteg látnivalójával gyorsan belopta magát a szívünkbe, még annak ellenére is, hogy a fele ott töltött idő alatt szakadt az eső.

Idő híján a sok látnivaló közül mi egy templomot tudtunk megnézni, azt is inkább futó lépésben a rossz idő miatt. A templom a Kiyomizu-dera, egy buddha templom, UNESCO Világörökség része.

A szakadó esőt elég jól sikerült átvészelnünk, Kiotóban ugyanis ingyenes esernyők vannak mindenfelé.
Számomra elég megdöbbentő, hogy ez ilyen jól működik, de ha belegondolunk nagyon is logikus. Minden publikus hely előtt van egy esernyőtartó benne az ingyenes esernyőkkel. Ha mész valahova és esik az eső, csak elveszel egyet, ahova meg odaérsz, ott otthagyod. A körforgás mindig megmarad, mert hiába viszel el egyet, valaki hoz majd helyette egy másikat. Az esernyők pedig csak járnak szépen körbe-körbe.
Az ingyenes esernyők mellett persze van, aki a sajátját használja, amit a bejáratnál egy másik tárolóba lehet nem csak lerakni, hanem lelakatolni, így biztosítva, hogy azt senki más nem viszi el.

Zárható esernyőtartó

Sushi élmény #3 – exluzív sushi étterem Kiotóban
A délutáni szörnyű kaja élmény után este mindenképpen valami jót akartunk enni, leginkább sushi-t. De Kiotóban nehezebb volt sushi éttermet találni, mint gondoltuk. Rengeteg étterem volt, jobbnál jobbak, viszont egyik sem olyan, amit mi kerestünk. Vagy ha végre találtunk egyet, abban olyan sűrű dohányfüst gomolygott, hogy szinte kézzel lehetett vágni.

Aztán persze végre találtunk egyet. Voltak asztalok és egy hosszabb pult is, ahol már a korábban megszokott módon egymás mellé lehetett ülni, szembe veled a pult túloldalán a sushi mesterekkel. Itt aztán már nagyon belelendültünk a rendelésbe, már nem csak a kisebb hanem, nagyobb és drágább falatokat is rendeltünk.

Az egyik falat annyira speciális volt, hogy a pincér és a séf is kétszer is visszakérdezett, hogy biztos, hogy azt akarjuk rendelni, mert az sokkal drágább, mint a többi. De azt mondtuk megérdemeljük, meg egyszer azért próbáljunk ki valami tényleg extrát. Ez az.

Egy sushi falat 2.200 forintért

Egy falat 900 JPY (kb. 2.200 Ft). És az élmény? A drága tonhal falat annyira puha és lágy volt, hogy szinte rágás nélkül elolvadt a szánkban. Összehasonlítva az olcsó és drága falatok, jól éreztük a különbséget, viszont a jó hír az, hogy az olcsó, karakteresebb falatok sokkal jobban ízlettek, mint a drágább puhább falatok. Hiába, nem vagyunk még sushi ínyencek és sokat kell még gyakorolni.

Mt. Fuji és Hakone

Utunk utolsó célpontja a japánok szent hegye a Fuji hegy volt. Magát a hegyet megmászni nem sok értelme van. Mesélték is, hogy amikor egy turistacsoportot vittek mászni, azok út közben a hegyen csodálkozva megjegyezték, hogy innen nem is látszik a Fuji. „Hát persze, mert rajta állsz.” Jött a válasz.

Messzebbről viszont annál érdemesebb, már ha az embernek szerencséje van. Mi az oda úton erre vajmi kevés esélyt láttunk, ekkor ugyanis még mindig szakadt az eső és a látótávolság kb. 20-30 méter lehetett.
Viszont szerencsére nem csak a Fuji hegy, amiért érdemes arra felé utazni, a környék ugyanis tele van meleg vizű forrásokkal és persze fürdőkkel, amit kipróbálni mi nem lenne jobb alkalom, mint egy ködös, esős nap.

Szállást több héttel előre itt sem tudtunk foglalni az utazásunk rugalmassága miatt, egészen Kiotóig, ahol végre összeállt az utolsó napok terve is. Őszintén szóval kicsit féltem is, hogy milyen horror árakat kapunk majd ilyen last-minute foglalás esetén, de a dolog pont fordítva sült el és Laci barátomnak köszönhetően egy hihetetlen jó dealt sikerült megcsípni egy nagyon komoly, több csillagos szállodában.

Nem a mi szobánk, hanem a pihenő szoba a földszinten

A booking.com-on egy olyan opciót foglaltunk be, hogy a foglalás nem a szoba fajtára vonatkozott, hanem, hogy a szálloda biztosan tud adni majd egy szabad szobát, de hogy milyet, az majd csak ott derül ki. És hát, szerencsénkre egy, nem biztos, hogy a full luxus, de hogy az alap szobáknál egy jóval extrább szobát kaptunk az biztos. Ezt abból is tudjuk, hogy a folyosón sétálgatva be tudtunk lesni a szomszéd szobákba, amiknek minősége messze a miénk alatt volt.

Ez nem is szoba, hanem teljes lakosztály

Megérkeztünk, becsekkoltunk, örvendeztünk a szuper szobánknak, átöltöztünk kimonóba, majd elindultunk a hotel saját fürdőjébe. Fürdés előtt még megérdeklődtük a vacsorázási opciókat, amire azt az infót kaptuk, hogy több étterem is van, a legtöbb 21.00-kor, de a sushi étterem csak 21.30-kor zár. Tökéletes, gondoltuk, több óránk van áztatni magunkat.