Na, hosszas utazgatások után elértem Tokiót. Qatar Airlines (Skytrax-díjas társág) Budapest-Doha (Katar fővárosa. Nem, én sem tudtam eddig :D)-Tokió. 5 óra kb Katar, onnan 9 és fél Tokió.

A Bud-Tokió távot szinte végig lehetett aludni, mert nem volt tele a repülő, se előttem se mögöttem, se mellettem senki 😀 Bár persze úgy lehetett végigaludni, ahogy egy ülésbe préselve ez működik.

Leszállás után immigráció, kipakolták a csomagjaimat, felpróbálták az alsónadrágjaimat, néhányat el is kértek, aztán jöhettem. Kicsit gyanús volt, hogy egyedül turistáskodni jöttem 1 hónapra egy poggyásszal, de nem találták meg a szajrét, hehehe. Innen másfél óra buszozás be Tokióba.

Ugyanis a nemzetközi reptér Narita, ami marha messze van Tokiótól, miért is lenne közel. Van egy másik reptér, Haneda, ami 10-15 perc vonattal, de ott csak a belföldi forgalom zajlik.
A Japán precizitás egyből meg is mutatkozott a buszra szálláskor, ki van írva a következő, meg a következő utáni járat mikor érkezik (két különböző irányba mennek). Fel van rajzolva két sáv, 1-es és 2-es. Az egyes sávba állnak azok akik a következő buszra várnak, a kettesben aki az azt követőre, majd ha felszálltak az emberek, mozog a sor egyet. Ráadásul a soron belül is sorrendben állnak az emberek és úgy is szállnak fel az első ajtón. Precízió!
Az pedig szívmelengető volt, amikor a poggyászpakolók elkészültek a bepakolással, meghajoltak a busznak, és úgy indultunk.

Eseménytelen út, megérkezünk Shinjuku Station állomásra. Shinjuku Tokió egyik városnegyede, leginkább a szórakozós része, itt van a hotel, mellette az 1000 főt számláló Yakuza fellegvár Kabukicho területtel. 3 térképen néztem meg, ki volt nyomtatva, be volt karikázva merre kell menni. Aha, csak a Google Maps latin betűkkel ír, a japánok pedig nem 😀 15 perc volt, amig a Shinjuku állomás megfelelő kijáratát megtaláltam, aztán elindultam. Mint kiderült, marha rossz irányba. Nem idegenek nekem a japán betűk, csak ilyen mennyiségben, gyakorlatilag véletlenszerűen elindultam egy irányba, hogy majd hátha rájövök hol vagyok. Útközben 2 embert kérdeztem meg, mire eljutottam egy megint tök rossz helyre. Itt megpróbáltam elveszettnek tűnni (nem volt nehéz), erre az utcán odajött egy angolul beszélő csaj, aki elmagyarázta merre kell menni. 35 perc alatt el is értem a szállodát, ami amúgy 10 perc gyalog, ha jó irányba megy az ember 🙂
Ismét szívmelengető érzés, ahogy a portás kb 5 szót beszélt angolul, ebből 2 yes volt 3 no. Végülis megkéreztem a hatalmas szobámba:

Igen, ez csak érzéki csalódás, valójában a szoba SOKKAL kisebb, mint amilyennek látszik. Jó, hogy Feri megtanította az egy négyzetméteres edzésmódszereket, mert itt csak az fog menni.

Van még egy dobozos fűrdőszoba terminátorvécével:

Mindenféle funkciót kéne tudnia, még nem sikerült a spriccelést elővarázsolni belőle inkább csak ilyen szomorú folyást.
A felső képen mellékszereplő a lábamon a fantasztikus hotelpapucs, utólag is köszönet neki.

Mivel lekéstem a vacsorát (nem mintha benne lenne az árban), ezért gondoltam szétnézek este 10kor itt a környéken, hátha találok valami kaját. Nos a kajáldák mennyiségével nincs gond, minden 10 méteren van egy kajálda, de sehol egy angolbetűs felirat, de még csak a kaják műanyag másai sincsenek kirakva (pár Japán étteremnél szokás hogy kirakják hogy néz ki a kaja). Jó, akkor mivel nagyon éhes vagyok, bemegyek egy KFC-be vagy Burger Kingbe. Aha, tökjó, de itt is csak japánul van kiírva és úgy beszél a személyet 😀

Úgyhogy most estére a végső megoldás egy kombini lett (convenience store, közért). Ebből 3 nagy lánc van itt, a 7-11, Lawson, és a Family Mart. Ezekből minden sarkon van, szóval kajának és piának nem leszek szűkében. Ez volt a ma esti vacsi:

Amúgy rájöttem, Tokiónézést nem épp Shinjuku-val kellett volna kezdeni, főleg éjszaka, mert leírhatatlan mi van itt. Minden fiatal úgy néz ki, mintha valami filmsztár lenne, rengetegen vannak, mindenhol. Az út szélén manga karakternek öltözött lányok visító hangon kínálgatják az olcsóbb belépőt a karaoke boxokba, miközben a kismillió útmenti automatából valaki valamit vesz és az automata Hello Kitty hangon köszöni meg. Eközben villóznak a fények.

Egy átlagos utca néhány automatával (van ital, kaja, meleg kaja, meleg ital, fényképezőgép, esernyő, stb) Feri bugyiautomatát még nem találtam, de ígérem keresek!

Megfogadtam, hogy nyitott leszek, de az első pár méteren már egy nagy darab néger leszólított, hogy 5000 Yenért a bárjában kapok öltáncot meg annyit iszok amennyit akarok. Remélem nem tőle kaptam volna öltáncot.

Holnap szervezett utazás keretei közt felfedezem Tokiót és közben közben megpróbálom feldolgozni a ma esti fél órás mászkálást.

Ja amúgy marha hideg van a szobában. Hálistennek van állítási lehetőség:

EZAZZZ!

Oh fuck.